A Swarovski ékszereket hirdető webáruház, mint megmentő

Régóta foglalkozok weboldalkészítéssel, grafikus munkákkal, de egyelőre inkább a szakma azon oldalát tapasztaltam meg, ahol az ember keresi a biztos ügyfélkörét, akik aztán segítenek a boltot folyamatosan fenntartani és te is tudsz a biztonság tudatában fejlődni. Persze, manapság szinte minden szakma eképp épül fel sajnos. Muszáj verejtékes munkával kijárnod az ösvényt hogy aztán sok-sok év elteltével elmondhasd magadról, hogy elérted a következő majd a következő szintet. Nem könnyű mondjuk eddig eljutni, hiszen semmi sem garantálja, hogy az út, amit kinéztél magadnak a megfelelő irányba visz és nem fogsz előbb-utóbb vakvágányra futni. Erre bizony föl kell készülni, főleg, hogyha vállalkozó az ember. Itt aztán nincs menekvés, mondhatni farkastörvények uralkodnak. A legjobb tehát az, ha mindig fel vagy készülve arra, hogy akár a legrosszabb eshetőség is előállhat. Erre kell, hogy legyen egy talom megoldásod, különben könnyen megeshet, hogy el is buktad az egészet. A jó munkahely manapság amúgy is ritka jelenség, így be kell tudni biztosítani és megbecsülni azt, ha jó helyen- és körülmények között keresed meg a pénzedet. Talán ezért is tettem oly sok óvintézkedést már az első naptól fogva. A tökéletes könyvelő, reklámok, amennyi csak belefért és persze igyekeztem amennyire lehet biztosítani a céget és magamat. Egy kissé paranoiás de sajnos máshogy nem megy.

Eleinte elég nehezen jöttek a vevők. Sokat kellett reklámozni és még inkább szóbeszéd útján terjeszteni a híremet. Erre kell a biztos ügyfélbázis, hiszen így tudsz biztos és megbízható új megrendelőkhöz jutni. Meg aztán persze az sem árt ha te magad is minőségi munkát végzel, hogy nyugodt szívvel ajánljanak másoknak is. Ilyenkor mindig a munkába temetkeztem. Tudtam, hogy sok más lehetőségem nincsen, mint leszegett fejjel mennem előre és abban bízni, hogy el fog jönni az én időm, amikor egy kicsit feljöhetek levegőért, aztán egyből bukok is vissza alá, hisz muszáj folyamatosan a gázon tartani a lábadat ahhoz, hogy mindig biztos helyed legyen.

Mondanom sem kell, hogy ez nagyon sokáig kihatott a nyaralásokra és a családi kapcsolatokra is. A feleségem bár kezdettől fogva támogatott, de nyilván egy idő után már nem nézte jó szemmel, hogy szinte minden időmet a gép előtt ülve töltöm és el sem mozdulok onnan estig. Hiába magyaráztam neki, hogy a határidők makacs és fontos dolgok, nem igazán lehet (és érdemes) őket megszegni vagy be nem tartani. Ekkortájt persze nekem sem volt könnyű. Ez volt az az időszak, amikor szembesültem azzal valójában mit is kell feláldozzak azért, hogy minden úgy menjen, ahogyan elterveztem. A pénz nem jön magától és mivel főnököm sem volt csak saját magamra voltam utalva minden téren. Kénytelen voltam egy kis kölcsönt is fölvenni a kezdet kezdetén, ezt sem ártott szem előtt tartanom, amikor egy egy nap unottan, kedvtelenül leültem a gép elé újból beleülve a saját magam által generált mókuskerékbe. Nem mondhatom tehát, hogy túl könnyen indult volna a vállalkozói karrierem, életem, de muszáj volt előre tekintenem és egyre több és több céggel felvenni a kapcsolatot, hogy aztán elkészítsem a honlapjukat, amit aztán remélhetőleg én is cégérként használhatok.

Az áttörés azonban a töretlen akarat és lelkesedés ellenére sem akart megjönni. Hiába dolgoztam éjt nappallá téve valamiért beragadtam egy szinten, ahonnan nem tudtam kikecmeregni és ez egyre aggasztóbbá kezdett válni. Családom ugyan még nem volt, de már erősen terveztük, de nyilván etetni kell a gyerekeket én meg ennyi időt munkával töltve is csak kettőnkre elegendő pénzt tudtam össze gürizni, kezdtem belfáradni és a kedvem is elment az egésztől, igazából tényleg csak az tartott a körforgásban, hogy muszáj volt valamiből fizetnem a számláimat és a fejlődést is csak ezen keresztül véltem látni még ha most nagyon távolinak is tűnt mindez. Hinnem kellett hát abban, hogy a kellő hosszúságú kitartás meghozza majd a gyümölcsét és én szép lassan feljebb léphetek. Közben a barátnőm is egyre türelmetlenebb lett, tudta, hogy én sem jó szántamból gürizek egész nap de kezdte úgy érezni, hogy – kockázatos vagy sem – talán visszamehetnék programozni a céghez, ahol korábban dolgoztam, ott legalább megfizetnek jól még ha komolyabb növekvésre nincs is esély. Ezért is kellett anno a váltás mellett döntenem. Addigra azonban már elhatároztam, hogy ha már ennyit szenvedtem érte nem hagyom kárba veszni a vállalkozást, arról nem is beszélve, hogy belekezdeni egy ilyen projektbe szintén nem olcsó mulatság.

Kezdtem persze feladni a reményt, hogy a mesebeli „a kitartó mindig győz” elv valóban létezik, de egy utolsó rohamra még volt erőm. Feladtam a megtakarított pénzemből egy hirdetést a legnagyobb (és ezáltal legmagasabb áron is hirdethető) felületen és bíztam benne, hogy ez a kamikaze akció célt ér majd. Ezzel persze nem arattam osztatlan sikert otthon, eléggé le lettem cseszve, hogy ezt hogy mertem, de hát ez van, meghoztam a döntést, meg is léptem, nem volt visszaút csak a reménykedés. És akkor egy szép napon jött az üzenet: „Örülnénk ha találkozhatnánk személyesen egy nagyszabású projekt részleteinek megvitatása ügyében”. Azt hittem lehidalok! Látszott a dolgon, hogy elég komoly, nem csak üres szavakkal gurigázik az illető. És így is lett! A felkérés a Swarovski ékszereket hirdető első számú magyar cég webáruházának elkészítésére szólt, nyilván elég szép összeg fejében. A határidő elég húzó volt, de a francba is, ezért szenvedtem annyi éven át, most már nem hagyhatom abba! Nekiláttam a munkának méghozzá azonnal, nagyon kellett a pénz és csak a meló végeztével kaptam meg a fizetésemet. Kétség sem férhetett hozzá, hogy ekkora nyomás még sosem volt rajtam. Ők várhattak egy kicsit és felkérhettek valaki mást is ha az én munkám nem jön be nekik, egy nagy cég már csak ilyen helyzetben van. Erre a pár hétre teljesen bezárkóztam, volt, hogy még a telefonomat sem vettem fel napokig, egyszerűen muszáj volt erre összpontosítanom! A jutalom nem is maradt el, a projekt sikeres lett én pedig bekerültem a cég házi csapatába, ami jelentős plusz bevételt jelentett a saját dolgaim folytatása mellett.

Mostanra tehát eljutottam oda, hogy majdnem három év szenvedés után végre nem kell szűkölködnöm és a munka időm is beállt egy ideális mennyiségbe. Így újra van időm a családomra, ami hamarosan ennek köszönhetően bővülni is fog. Már alig várjuk! Egyik kihívás a másik után, no de ezért aligha fog egyikünk is panaszkodni, elvégre ezért csináltuk végig ezt az egész cirkuszt!